Előadásaink
A suszter manói
„Jótett helyébe, jót várj” Réges-régen hosszú, kemény telek voltak. Napokig – hetekig nem lehetett mozdulni se ki, se be. A szegény embereknek tüzelőre, élelemre is alig jutott, nemhogy cipőre, csizmára. Pedig enélkül hogyan is merészkedhetne ki az ember a nagy hidegbe? Karácsony közeledtével Márton suszteréknél is fogy az élelmiszer, nincs már tűzrevaló és műhelyében is már csak egy pár cipőre való bőr maradt. Érkezik a méltóságos úr, aki egy pár csizmát rendel. Ha a munka elkészül, akkor a suszterék a pénzen vehetnek ételt, tűzifát és melegben ünnepelhetik a karácsonyt. Ám mielőtt neki láthatna a munkának, egy szegény kislány sírására lesz figyelmes a jóságos suszter, aki mezítláb didereg az ablak előtt. Márton ezt nem nézi tétlenül és az utolsó bőrből a kislánynak készíti el a meleg cipőt. Gondterhelten alszanak el, hiszen másnap várják a méltóságos urat, akinek el kell mondani, hogy nem készült el a csizma. Ám csudák csudájára, reggel egy gyönyörű pár csizma várja a susztert az asztalon. A suszterék nem tudják mire vélni a dolgot, de nincs idejük a csodálkozásra, mert érkezik a méltóságos úr, aki nagyon meg van elégedve a munkával és tisztességes fizetséget ad. A suszter újabb bőrt tud venni. Jönnek a megrendelések – de mindig akad egy valaki, akin segíteni kell és a bőr mindig elfogy. De a karácsonyi csodák nem érnek véget; akárhány szegény emberen segít a suszter, minden reggel új bocskort, topánt talál a kaptafán. Elhatározzák, hogy meglesik kik készítik a cipőket. Az éj leple alatt két kis manó lopódzik a műhelybe és olyan lábbeliket készítenek, amiknek nincs párjuk széles e határban. A suszterék végtére a manókat lepik meg: a manóknak készített ajándék is a karácsonyfa alá kerül. A manók is előbújnak és sok-sok boldog karácsonyt töltenek a suszterékkel.
Megnézem
A kisgömböc
Mózsi gazdának van mit a tejbe aprítani. Tele van a padlás frissen készült kolbásszal, szalonnával, kis gömböccel. Neki szolgál Palkó, a madársori szegény gyerek, akinek viszont annyija sincs, mint amennyi egy kisegérnek elég lenne. Beleszeret Mózsi gazda lányába, Fruzsinába, de amikor megkéri a kezét, Mózsi gazda elzavarja a háztól, azzal, hogy akkor adja neki a lányát, ha majd neki is ennyi minden lesz a padlásán. Útközben kiderül, hogy egy kisegér bújt el Palkó tarisznyájába. A vándorlás során Palkó és a kisegér jóbarátok lettek. Elhatározzák, hogy visszalopakodnak a portára. Ezalatt Mózsi gazdáéknál a kis gömböc furcsa módon nő, hízik, miközben egyre több dolog tűnik el a padlásról. Fruzsinát is felküldi édesapja a padlásra, de ő is eltűnik. Utóvégre Mózsi gazda személyesen veszi kezébe a dolgokat és szerencsétlenségére a kis gömböcöt is. Hogy hogy nem egy pillanat alatt már ő is a gömböcben csücsül. A megmentő „sereg” Palkó és a kisegér személyében érkezik. Mózsi bácsi mindent megígér Palkónak: neki adja a kolbászt, szalonnát, de még a falánk gömböcöt is, ha kiszabadítja. A kisegér kirágja a gömböcöt, Palkó, pedig, akinek most már több is van a padlásán, mint Mózsi gazdának, megkéri újra Fruzsina kezét, aminek most már nincs akadálya.
Megnézem
A hóember és a kiskutya
A gyerekek izgatottan készülnek a nagy ünnepre. Mindenkinek gondosan kiválasztják az ajándékokat. Levelet is írnak a Mikulásnak. Építenek egy hóembert és rábízzák a fontos küldeményt. A küldetés teljesítésében segítségére lesz egy kiskutya is. A veszélyekkel teli, kalandos út után eljutnak hóországba és átadják a levelet a Mikulásnak, aki elolvassa a levelet, felrakja az ezüst veretes szánjára az ajándékokat és vidám csengőszóval repülnek a gyerek felé. Az előadásban a gyerekekkel együtt fogalmazzuk a levelet és a játék során együtt játsszuk el a kalandos utat. A vidám, játékos dalokkal kísért előadás végén ékezik Mikulás!
Megnézem
A kiskakas gyémánt félkrajcárja
„Ha kidobják az ajtón, bemegy az ablakon.” A török hódoltság idején játszódik e tanulságos történet. A kiskakas miközben a szemétdombon kapirgál talál egy gyémánt félkrajcárt. Arra megy díszes kíséretével Abu Abdar Falafel, a törökcsászár, akinek már annyi a pénze, hogy alig fér tőle, mégis szemet vet a kiskakas kincsére. Mivel a kiskakas nem akarja odaadni a kincset a törökcsászár furmányos módon kicsalja tőle, s mint aki jól végezte dolgát – odébbáll. Ám a kiskakas nem hagyja magát. Ő is cselhez folyamodik és bejut a császári palotába, egyenest a császár színe elé és visszakéri a gyémánt félkrajcárt. A török császár a feneketlen kútba vetetteti a bátor kiskakast. De a kiskakas begye felszívja a vizet és újra felszáll a törökcsászár ablakába. A török császár erre az égő kemencébe dobatja a kiskakas, aki ezúttal sem ijed meg, hanem kiengedi a begye a vizet, azzal eloltja a tüzet és ismét kéri, ami megilleti. A törökcsászár, miután a mérges darazsakat is a kiskakasra engedte, a bő bugyogójába teszi a kiskakast, hogy hallgasson végre. Több sem kell kiskakasnak, kiengedi a mérges darazsakat, akik jól megszurkálják a törökcsászár fenekét. A törtök császár belátja, hogy nem bír a bátor kiskakassal és hiba volt elvenni kincset. Visszaadja és megfogadja, hogy nem veszi el többé a másét. Az előadásban a kiskakast életnagyságú marionett bábbal jelenítjük meg. A törökcsászár - aki félig báb, félig ember - az ima szőnyegén utazik, ami, hol kúttá, hogy kemencévé alakul át. A történetet a mesélőtől halljuk, aki népi hangszerekkel, különleges effektekkel kíséri a sok-sok népdalt is magában foglaló előadást.
Megnézem